Sőt mi több: költsetek rá bátran, és meglátjátok, az esküvő végeztével ez legalább annyira jó döntésnek fog bizonyulni, mint anno a kezdetek kezdetén esküvőszervezőhöz fordulni.
Mikor e sorokat írjuk, az idei szezon még javában tart ezzel a gyönyörűséges szeptemberrel, de már jó pár hete megfogalmaztuk ennek az évnek a tanulságát, nevezetesen hogy már nem csak többnyelvű, nemzetközi esküvőt nem engedünk ceremóniamester nélkül útjára, de még egy sima menetnek tűnő, kislétszámú magyar lagzit is csakis profi kolléga segítségével viszünk végig.

Ennek van néhány pofonegyszerű oka, többek között:

  • Esküvőszervező nem egyenlő ceremóniamester (és természetesen fordítva is hibás az egyenlet, de erről majd egy másik bejegyzésben emlékezünk meg). Ez talán a legfontosabb dolog, amit minden párnak meg kell értenie és el kell fogadnia. Az esküvőszervezővel folytatott első konzultáción érdekes módon még mindenki egyetértően bólogat, mikor ezt a kérdést járjuk körbe és világítunk rá a két totál külön szakma feladatköreire. Aztán valahogy ennek a beszélgetésnek az emléke elhomályosul és amikor ott tartunk, hogy na keressünk ceremóniamestert, könnyedén átsiklik rajta a pár, hogy aztán viszont az esküvőn a szervezőre hárítson nem rá tartozó feladatokat.FIGYELEM: az esküvőszervező nem játszik, nem szórakoztat, nem moderál, nem animál, nem beszél mikrofonba, nem taxis és futár, nem perdül táncra, nem énekel és a pár leleményességének megfelelően folytatódhat még a sor, mit nem csinál az esküvőn – mert mindezeket a feladatokat a ceremóniamester látja el, feltéve, ha ott van belőle legalább egy példány az esküvőn. Ha nincs jelen ceremóniamester, minden elvünk és meggyőződésünk ellenére még felvállalhatja egy rejtett tehetség a násznépből vagy akárhonnan ezeket a témákat, de az szinte bizonyos, hogy nem az esküvőszervező a legalkalmasabb személy erre.
  • Nagyon balul szokott elsülni a “volt szomszédom / padtársam a suliból / unokaöcsém / anyám főnöke volt már vőfély esküvőn és vacsoráért elvállalja a miénket is” című projekt. Ha valaki valóban ért a ceremóniamesterséghez, az valószínűleg piaci árakon vállal csak el esküvőt, semmiképp sem egy sültestálból akar csipegetni díjazás helyett. Ha mégis ragaszkodunk az ilyen-olyan ismeretségi körökből felbukkanó ingyenes jelöltekhez, kérjünk referenciát és faggassuk ki őket, hogy tervezik lebonyolítani esküvőnket. A minőség így sem garantált, de legalább az ingyen munkáért cserébe még reklamációval sem élhetünk a végén. Nagy rizikót vállal az a pár, aki így választ ceremóniamestert, esküvőszervezőként határozottan ellenezzük az ilyesmit.
  • Még ha előre nem is látunk bizonyos veszélyforrásokat, egy esküvőn a legártatlanabb helyzetekből is könnyen lehet pillanatokon belül káosz, amit a ceremóniamester gyors beavatkozása tehet csak helyre vagy proaktív fellépése akadályozhatja meg eleve a létrejöttét. Egy példa a közelmúltból: a vendégsereg egy (túl) lelkes része a délután 5 órakor kezdődő egyházi szertartásra már 4-kor a templom körül sétálgatott, amikor azt látták, hogy záródni kezd a kapu – nosza, gyorsan befelé vették hát az irányt, le ne maradjanak a miséről. 5 perc múlva persze leesett nekik, hogy idegen esküvőre ültek be és nagyon kínos volt lábujjhegyen a kijárat felé surranni és elhagyni a terepet. A jó ceremóniamester persze mindkét esküvő tekintetében kezelte volna a helyzetet: a 4 órás esküvő ceremóniamestere a futva befelé igyekvőktől megkérdezi, kinek az esküvőjőre sietnek ennyire és csak akkor engedi őket tovább, ha helyesen válaszolnak a kérdésre. Az 5 órai ceremóniamester már 4 óra előtt a helyszínen van és rendelkezik annyi infóval a násznépéről, hogy felismerje őket vagy legalábbis van bátorsága megszólítani a befelé igyekvő ismeretleneket, hogy jó helyre sietnek-e. Mindkét módszer jó és működik, és természetesen mindkettő megakadályozta volna a fenti incidenst – ennek csak annyi előfeltétele van, hogy mindkét esküvőn legyen ceremóniamester. Történetünkben egyik esküvőn sem volt profi kolléga…
  • Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyivel jobban érzik magukat a vendégek egy olyan esküvőn, ahol nem csak biodíszletként kezelik őket, hanem valóban fontos a pár számára, hogy jól érezzék magukat, megkapják a megfelelő mennyiségű odafigyelést és törődést. Sokféle dologgal járhatunk vendégeink kedvében, amiket azonban nem lehet egy étterem pincérétől / az örömanyától / a havertól / az első pontban már részletezett módon a jelen lévő esküvőszervezőtől elvárni, mert ezek nem az ő feladataik.
  • Egy jól szervezett esküvő esetében a ceremóniamester az, aki a nap minden egyes részletével, menetével tökéletesen tisztában van, egyeztet a többi szolgáltatóval, de ezen túlmenően ő az, aki irányítja, alakítja a dolgokat, ha úgy kívánja a helyzet, közbelép, változtat, újratervez, azaz felülbírálhatja a szervező által előzetesen összerakott forgatókönyvet, vagy extrém esetben akár helyreteheti a nem megfelelően teljesítő közreműködőket is. Könnyű belátni, hogy ezt akár a legtapasztaltabb éttermi dolgozóra vagy meghívott vendégre hárítani egyaránt nem túl etikus lépés lenne.
  • Utoljára hagytuk, pedig talán a legfontosabb dolog, hogy a profi ceremóniamester ezer százalékos felkészültségű, tökéletes team munkában működik együtt a szervezővel, étteremmel, többi szolgáltatóval, kellemes orgánumú, jó megjelenésű, finom modorú, már-már színészi adottságokkal rendelkező (természetesen akár színész is lehet), jó humorú, spontán, kreatív, udvarias, kiválóan kommunikál a legkülönbözőbb emberekkel is, tudja, mikor kell háttérben maradni és mikor kell szerepelni, jól reagál váratlan helyzetekre is, de mindenek fölött nagyon barátságos személy egyben – érthető, ha nem javasoljuk kihagyni őt az esküvőnk sikerének érdekében vagy ne adj Isten kiváltani őt, a profit a nagybátyánkkal vagy az étteremvezetővel.

Ha nem volt elég az érvekből, szívesen mondunk még párat, de a tény akkor is tény marad:

Ceremóniamestert minden esküvőre!