„Ennyit arról, hogy a vendégnek mindig igaza van” címmel olvashattuk a napokban ezt a HVG cikket:  http://hvg.hu/enesacegem/20171122_Otbol_negy_szallason_kekeckedik_a_vendeg__kitalaltak_a_szallasadok Én mindig nagyon örülök, ha egy szakma hallatja hangját és nem hipokrita módon mosolygós arcot mutat, de a legkevésbé sem vidámat gondol a pofátlan ügyfélről. Le a rózsaszín fátyollal, lila köddel és értékeljük reálisan a dolgokat. Bár a cikk konkrétan a szálláshelyek kekeckedő, reklamáló ügyfeleiről szól, az inkorrekt hozzáállás az esküvőszervezés területén is megfigyelhető a szolgáltatókkal szemben. Míg „A szállásadók csaknem fele szerint nincs jó megoldás az ilyen vendégek kezelésére” , vajon hogy fest ez nálunk, esküvőszervezőknél? Összességében a mi tapasztalatunk alapján sem rózsás a helyzet. A pozitív oldallal kezdve, nálunk sok a nagyon szép, megható történet, életre szóló ismeretség, sőt még jó barátságok is kötődtek az esküvő során megismert emberekkel. Mert ugye ha itt, az esküvőszervezés kapcsán nincsenek érzelmek a munkában, nincs elég bizalom és nyitottság egymás felé, akkor a nagy nap  sikere eleve kérdőjeles. Szóval alapból adott lenne egy überkellemes téma.

Egy (elvileg) egymást a világon legjobban szerető, egymással szövetségre készülő, tehát emiatt (elvileg) boldog pár. Adott egy rugalmas, empatikus, nyitott, a munkáját rettenetesen lelkesen végző esküvőszervező csapat. Hol akkor a hiba? Nézzük meg mindkét felet alaposabban. Mi szeretettel fordulunk a párok felé, akikkel összehoz minket a sors és kölcsönösen úgy döntünk, hogy együtt dolgozunk esküvőjükön hónapokon át. Zömében jó érzésekkel viszünk végig és zárunk le minden esküvőszervezést, majd szép emlékként tekintünk vissza az együttműködésekre. De persze akadnak, akik ezt az élményt kizárják számunkra. Vannak kirívó, tankönyvi tanulságos esetek, emberek is.

Egyrészt nem minden hozzánk forduló párból lesz ügyfelünk, néhányszor a mi döntésünk alapján, mert rögtön az elején annyira összeférhetetlennek érezzük a pár habitusát a miénkkel, hogy jobbnak látjuk eleve megelőzni a kezelhetetlen ügyeket. Sajnos már az ismerkedés fázisában előfordulnak kulturálatlan, az alapvető tiszteletet semmibe vevő megnyilvánulások. Másrészt még az elején normálisan viselkedő ügyfelek között is előfordulhat, hogy ez az igazán intim, (jó esetben) egyszeri és vidám esemény, az esküvőjük, képes kihozni belőlük egymás ellenségeit, a stressztől dühöngőt, a beszámíthatatlant, az értelmetlenül maximalistát vagy a fösvényt (még ez a legérthetőbb, elvégre többmilliós kiadásról beszélünk…) és ugye a szállások példájánál maradva az oktalanul kekeckedőt.

Amióta néhány évtizede erre mifelénk itt Európa háta mögött is megtelepedett és él-virul a valamilyen szolgáltatást igénylők fejében-lelkében az „ügyfél a király” elv, azóta vannak anomáliák is az ügyfél-szolgáltató viszonyrendszerben – ahogy a HVG cikk is rávilágít. Pedig az elképzelés teljesen jogos lenne, ha az ügyfelek valóban királyként viselkednének, azaz egyáltalán viselkednének és nem alattvalóként vagy szolgaként tekintenének az őket segítőkre, elvárva tőlük a totális alázatot és hajbókolást, a minden körülmények között mindenféle agyament kívánság teljesítését, miközben a jóérzés, erkölcs és etika elment otthonról. Hál’ Istennek, vannak, nem is kevesen, tisztességes ügyfelek, de elő-előfordul, hogy meztelenek azok a királyok – és mi ezt bátran ki is mondjuk, ha így látjuk-tapasztaljuk:  A legmodernebb marketing szemlélet szerint szakítsunk ezzel az ügyfél a király szemlélettel és viszonyuljunk egymáshoz, mi szolgáltatók és ti ügyfelek, mint Ember az Emberhez. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy normális stílusban kommunikálunk egymással, tudjunk kulturáltan nemet mondani, egy megkezdett, de végül nem kívánt folyamatot intelligens módon zárjunk le, ismerjük meg és használjuk a ‘köszönöm’ szót. Következő bejegyzésünkben megtörtént esetek alapján fogunk ízelítőt adni akár viccnek is felfogható jelenetek formájában, milyen ügyfelekkel hozhat össze minket a balszerencse. Az esetek egy része velünk, másik része nem velünk történt meg. Aki azt állítja ebben a szakmában, hogy még sosem volt rázós ügyfele, az vagy ma kezdte a működését, vagy nem mond igazat, a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb mindenkit elér hasonló sztori.