„…és képzeld, szombat dél, simítjuk az utolsókat a tengerészes kék-fehér-piros dekoron, mikor beállít a terembe egy hölgy, hogy meghozta a gyertyákat. A miket? A jajrózsaszín, alkarvastag, templomi sirató gyertyákat, egyenesen Németországból, mert ott ez a divat… és ezeknek ott kell lenniük a főasztalon, a menyasszony orra előtt…” – meséli a dekorosunk.
„Figyi, Orsi, ne haragudj, de anyukám vérig sértődött, amikor megtudta, hogy nem számoltunk vele a ruhapróbán, nagy gáz, ha eljön?” – kérdezi a menyasszony.
Az étteremfőnök érdeklődik az újdonsült feleségnél, hozhatják-e a levest, mire a válasz: „Mindjárt megkérdezem anyut!”.
Van tehát ez a jelenség, amitől jogosan fél a fél szakma: az örömanyák, anyukák, anyósok önjelölt esküvőszervezői szolgáltatásai. Ezek a buzgólkodások többnyire a pár érdekében történnek, mert ugye kinek akarnánk jót, ha nem drága gyermekünknek, aki éppen esküdni fog. De hát mivel is van kikövezve az a bizonyos út és hová is vezet? Szóval van némi para, ha felbukkan a mama. Szakértelem, tapasztalat, szakmaiság –¬ minden félresöprődik, mert anyu jobban tud mindent és ragaszkodik annak a tök jó kis sarki cukinak a csokitortájához…
Aztán van az a hála és köszönet, ha mégis sikerül őket meggyőzni az általunk javasolt desszertszalon termékeinek kiválóságáról és az egész násznép ámulva ízlelgeti a sok finomságot és dicséri örömanyánknak a jó választást! És ez végül is minden egyes témával szabadon behelyettesíthető az előző mondatba, helyszíntől fotóson át az esküvői zenekarig.
Szerencsére nyitott emberek vagyunk, és mindig nagy örömmel, a sikeres együttműködés megelőlegezett bizalmával fogadjuk a hozzánk fordulókat. Így tettünk akkor is, mikor egy olyan felkérést kaptunk, hogy a pár az esküvőig nem jön Budapestre külföldi otthonából, mindent az édesanyákkal kell végigvinnünk, az ő szűrőjükön keresztül továbbítani a fontos üzeneteket a fiatalok felé.
Lelövöm a poént: gördülékeny, tempós, hatékony együttműködés volt, a minimálisnál is kevesebb problémával. Nem volt hiszti, nem volt kiborulás, volt viszont valami, ami nagyon megható volt: ahogy a vőlegény édesanyja maximálisan gyerekei kedvét kereste minden témában, sőt elképzeléseiknek a szó szerinti megvalósítását kérte tőlünk. Nagyon szereti őket, ez érződött minden megnyilvánulásán. Ilyenkor az ember hátralép egyet és azt mondja, jó, ha engem kérdeztek, többet-jobbat-mást javasolnék, de ha a gyerekek így szeretnék, ennek örülnek, akkor legyen ez.
Az esküvő nagyon jól sikerült, a pár hálásan köszönte meg, hogy távollétükben ilyen passzentosra hoztuk össze „életük legboldogabb napját” (ezt ők mondták, még ott a helyszínen, hajnalban, fáradtan, de másnap már pihenten is megerősítették, hogy életük legszebb, legboldogabb napja volt az esküvőjük – mi ennek pedig rettenetesen örülünk!)
Mi ezért most Neked köszönjük meg, Márti, hogy ilyen szeretetteljesen szíveden viselted Eszter és Tamás esküvőjének szervezését. Ezzel tovább erősíted nyitottságunkat ügyfeleink felé, tehát semmi fenntartás, csak öröm lesz bennünk, ha a következő kedves örömanya megkeres minket.
UPDATE: Márti, az örömanya, ezt írta nekünk:
“Szia Orsi!
Nagyon köszönöm a hónapokon át tartó segítséged az esküvő megszervezésében, a közreműködők kiválasztásában, az időnkénti nézeteltérések nyugodt levezetésében. Egyáltalán azt, hogy mit kell egy esküvőnél számba venni, meggondolni, kiválasztani.
A fiatalok azt mondták, ez tényleg életük legboldogabb napja volt, minden tökéletes volt, szép és róluk, értük szólt. Nagyon köszönöm a segítségedet, türelmedet és a nagyon pozitív hozzáállásodat.
Tényleg mindent köszönök!!!!”
